Hali manók..Nem a legjobb de első résznek megteszii. Ha érdekel a kövi amiben több lesz az izgalom, akkor komizz. 3 komi és új rész :)
Csodák igen is létezek,
Nem kell mindig két lábbal a földön járni,
Merj álmodni..
Tara vagyok 17 éves. A nagymamámmal élek London egyik csendes kerületében. Ha valakinek, akkor nekem az életem nem egy leány álom. A szüleim enyhén szólva leadtak a nagyinak. A mama mindig azt mondja, hogy én "vagyok" a szüleim szeme fénye. Hogy ők sosem hagytak volna el engem. Csak azért látták ezt a megoldást jobbnak, mert szerintük ők nekem nem tudtak volna mindent megadni amire szükségem lenne. Vagyis anyagilag annyira szűkölködtek, hogy én nekem nem lett volna szép jövőm mellettük. Éppen ezért gondolták, hogy nekem jobb lesz a nagyimnál. Elég nehéz bele gondolni, hogy a pénz az ami miatt a szüleim nélkül kellett felnőnöm. Kb. 4 éves lehettem amikor a szüleim erre a döntésre jutottak. Akkor még a nagypapa is élt. Igazából se rá sem a szüleimre nem emlékszem. A nagyi sokat mesélt róluk. Már sokszor elképzeltem, hogy hogyan nézhetnek ki. De ahogy nőttem beláttam, hogy az élet paklijából én ezt a lapot húztam. A mama már végül is olyan mintha az anyukám lenne. Úgy gondolom, hogy már nincs szükségem a szüleimre. Ha eddig nem kerestek, ezután se tegyék. Szerintem ez így nem volt fer. A pénz az ami közénk állt. Semmi másra nem lett volna szükségem csak minden nap egy meleg ölelésre a tőlük. Ez az amit nem tudtak volna megadni. Egy ölelés ingyen van... Nincs időm, sem erőm a gyűlölködésre. Bár annál rosszabb nincs ha egy szülő lemond a gyerekéről. Azokat az embereket kell megbecsülnöm akik itt vannak nekem, és akikre mindig számíthatok. Többek között a nagyimat, és a legjobb barátnőmet Amy-t. Amy már szinte több barátnál, ő olyan mintha a testvérem lenne. Suli után mindig együtt lógunk. Ez mai nap valami oknál fogva kivételes, mert Amy valami party-ra készül, ezért ma még nem is találkoztunk. Most a sulit egy ideig messziről elkerülöm, ugyanis szünet van. Ma még nem csináltam semmi értelmes dolgot. Öt óra van, de a mai nap folyamán még csak egyszer hagytam el szobámat. Akkor is csak egy pirítóst ettem, mert a gyomrom már követelte az ételt. Mikor lemenetem az emeletről a nagyi a nappaliban a jó öreg hinta székben kötögetett. Már rég nem abban a korban van, hogy hat órakór kel, irány dolgozni majd nyolckor haza. A nyugdíjas éveit élvezi. Ő az a személy akinek én vagyok a boldogság. Ő bennem leli örömét. Nem telik úgy el nap, hogy ne éreztetné azt velem, hogy mennyire fontos vagyok a számára. Oda menetem hozzá és megöleltem, amit viszonzott.
-Téged is látni csillagom? Kérdezte egy mosoly kíséretével.
-Ma már találkoztunk. Mondtam nevetve és a konyha felé vettem az irányt. Majd valami kaja után kutattam.
-És..mára mit terveztél? Szólalt meg mama a nappaliból.
-Még nem tudom! Várom Amy hívását vajon ma mit talált ki. Kiabáltam, még arra sem méltattam, hogy a drága seggemet felemeljem oda menjek és ne ordibáljak. Megszólalt a telefonom. Most még a nutella sem tudott megakadályozni. Nagy sebeségel rohantam fel a szobámba. Ez az amire a nagyi allergiás, ha rohangálok a lépcsőn. Szerinte csak addig fogom ezt csinálni még egyszer oda nem vágom magam... Na végre Amy-nek is eszébe jutottam.
-Szia Drágám, csoda, hogy van rám időd. Mondtam kissé durcásan.
-Bocsi, de tudod, hogy ma buli meg minden és sok volt a teendő...Deee kárpotlásúl meg vagy hívva.
-Ááá most nem vagyok bulizos hangulatomban, inkább mellőzném a sok piás pasit.
-Ez nem olyan buli, csak néhány barát.
-És mennyi az a néhány?? Kérdeztem, közben grimaszoltam, mert ami nálam néhány az nálla minimu 20.
- Most tényleg kevesen lesznek, csak heten.
-Hányra kéne menni?
-Nyolcra.
-NYOLCRA??! Kiabáltam a telefonba. -És akkor mikor lesz vége.
-Itt alszol! Már hallatszott a hangján, hogy szerinte csak értetlenkedek. Igazis már tudnom kéne, hogy milyen egy Amy féle buli.
-Akkor nyolc. Mondta és lerakta a telefont. Végülis nem lehet olyan vészes egy buli, főleg ha csak heten leszünk. Elkezdtem készülődni, hisz már háromnegyed hét. Nem akartam valami nagy durranást felvenni, inkább egy visszafogottabbnál maradtam ami nem volt más mint egy fekete cicanadrág, egy bő fehér poló csizmával és dzsekivel. Mikor teljesen kész voltam és az óra fél nyolcat mutatott csak akkor közöltem a nagyimmal, hogy Amy-hez megyek, buli lesz. Ez az ami szuper az én nagyimban, lefogadom, hogy a szüleim most egy óráig faggatnának, hogy milyen buli meg minden. Miközben a mama mindig csak annyit kér, hogy szóljak neki hova megyek..
